Kanadai politikai jelöltek a fosszilis tüzelőanyagok mellett, miközben a klímaváltozás háttérbe szorul

A közelgő kanadai szövetségi választások során a politikai diskurzus középpontjában Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke által jelentett fenyegetés áll, ami miatt a globális felmelegedéshez való kanadai hozzájárulás kérdése háttérbe szorult. A két fő politikai párt, a Liberálisok és a Konzervatívok, új energia-infrastruktúrák kialakítására vonatkozó terveket hirdetnek, miközben Kanada próbálja csökkenteni az Egyesült Államoktól való függőségét. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője, azt ígéri, hogy Kanadát a hagyományos és zöld energia globális nagyhatalmává teszi, míg Pierre Poilievre, a Konzervatívok vezetője, az olaj- és gázipar fellendítését és a szén-dioxid-adó eltörlését szorgalmazza. Ez a helyzet éles váltást jelent a 2021-es választásokhoz képest, amikor a környezetvédelem volt a legfontosabb választói kérdés.

A 2021-es választások során a két nagy párt között konszenzus volt abban, hogy Kanadának gyorsan zöld gazdaságra kell áttérnie, és a nettó zéró kibocsátásra vonatkozó törvényt is elfogadták az év júniusában. Jelenleg azonban ez az egység teljesen eltűnt. Carney, aki március elején került a Liberális Párt élére, hosszú pályafutása során nemzetközi szinten is elismert klímavédelmi aktivista volt. Az Egyesült Királyság Központi Bankjának kormányzójaként, valamint az ENSZ klímaügyi és pénzügyi különmegbízottjaként dolgozott, és a COP26 egyik jelentős eredményeként létrejött Glasgow-i Finanszírozási Szövetség nettó zéró kibocsátásért felelős társelnöke volt. Ám első intézkedéseit új miniszterelnökként a fogyasztói szén-dioxid-adó eltörléseként hajtotta végre, ami a Liberálisok egyik alapvető klímapolitikája volt. Ezt az adót 2019-ben vezették be, és a szén, olaj vagy gáztermékeket használó fogyasztókra rótták ki. A lépés népszerűtlen volt, és a Konzervatívok számára könnyű célpontot jelentett a megélhetési költségek emelkedésének okolására. Poilievre még „Szén-dioxid-adó Carney”-nak is nevezte riválisát.

A tax eltörlését néhány megfigyelő okos politikai lépésnek tartja, míg mások hibának vélik. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ igazgatója úgy véli, hogy ezzel a lépéssel Carney elfogadta azt a narratívát, miszerint a klímavédelmi politika túl sok pénzbe kerül, ami valójában nem igaz. „Ez egy kihagyott lehetőség volt arra, hogy új narratív keretet állítsanak fel a választások során” – tette hozzá Abreu. Carney kampányának középpontjában az áll, hogy Kanadát a tiszta és hagyományos energia világelső nagyhatalmává szeretné tenni. Kiemeli pragmatikus megközelítését, és kampányában a zöldenergia-projektek gyorsítását, valamint a zöld közlekedés és épületek támogatását ígéri, bár részleteket nem oszt meg.

A választási időszak során a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a kanadai állampolgárok körében a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak csökkentek, míg a megélhetési költségek, energia és lakhatási árak váltak a főbb problémákká. Az ukrajnai háború új hangsúlyt helyezett Kanada bőséges természeti erőforrásaira, beleértve az olajat, a gázt és a kritikus ásványokat. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változások fakultásának professzora hangsúlyozta, hogy a geopolitikai szövetségesek Kanadát keresik, mivel a világ biztonságos elsődleges nyersanyag-szállítójaként akarják látni, helyettesítve Oroszországot.

Pierre Poilievre, aki Carney utódját kívánja megszólítani, a megélhetési költségekkel kapcsolatos problémákra fókuszál, illetve szigorúbb törvényeket javasol a közrend és a „woke” kulturális kérdések terén. A Konzervatív Párt, amelynek támogató bázisa erős az energia gazdag területeken, a szén- és gázipar jelentős bővítését, valamint a szén-dioxid-adó eltörlését szorgalmazza. Miközben Poilievre titokzatosan fogalmaz a nettó zéró célok támogatásáról, azt állítja, hogy a világ számára előnyösebb lenne, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szén” helyett tisztább kanadai olajat és gázt használnának.

A kérdés, hogy a választók számára melyik vezető képes a legjobban kezelni az agresszív amerikai elnököt, kulcsszemponttá vált a választások során. Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, a nyersolaj-termelés körülbelül 90%-a az Egyesült Államokba kerül, így az energia-importtarifák katasztrofális hatással lehetnek a munkahelyekre és a gazdaságra. Carney a választási viták során kijelentette: „A kapcsolatunk az Egyesült Államokkal teljesen megváltozott. A vezetékek nemzeti biztonsági problémát jelentenek számunkra.” Ez a függőség iránti aggodalom felélesztette az érdeklődést a nyugati tartományokból keletre irányuló olaj- és gázelvezető vezetékek iránt. A korábbi, 2017-ben leállított Energy East projekt számos tényező, köztük a különböző területek heves ellenállása és szabályozási akadályok miatt nem valósult meg.

A választási kampány során a Liberálisok és a Konzervatívok is ígéretet tettek az „energiafolyosók” gyorsítására, bár Carney a vezetékek iránti támogatását ingadozva képviseli, tudva, hogy azok mélyen népszerűtlenek a környezetvédők körében. Az Insurance Bureau of Canada 2024-re vonatkozó jelentése szerint a szélsőséges időjárás következtében a biztosított veszteségek összege C$8,5 milliárd (6,1 milliárd dollár) volt, ami háromszorosa a 2023-as számnak. Míg a két választási esélyes jelentős szerepet szán a fosszilis tüzelőanyagoknak Kanada gazdaságában, ez a megközelítés éles ellentétben áll az ország klímavédelmi kötelezettségeivel. Yves-François Blanchet, a Quebec-i Bloc Québécois vezetője azt állította, hogy a két párt „tagadja a klímaváltozást”. Kanada nemzetközi színtéren 40-45%-os szén-dioxid-kibocsátás-csökkentést vállalt 2030-ig a 2005-ös szinthez képest. 2023-ra a szén-dioxid-kibocsátás mindössze 8,5%-kal csökkent. A választásokra április 28-án kerül sor, és aki nyer, komoly kihívásokkal néz szembe a klímaváltozás és az energiaügyek terén.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c87pev3jpyyo