Brit projekt indult a szén-dioxid tengerből való eltávolítására
Egy forradalmian új projekt indult el Anglia déli partvidékén, amely a tengerből szívja ki a szén-dioxidot. A kis léptékű pilot program, amely a SeaCURE nevet viseli, a brit kormány támogatásával valósul meg, a klímaváltozás elleni technológiák keresése részeként. A klímakutatók széles körben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás részeként a már a légkörbe került gázok egy részének megkötése is szükséges. Az ilyen jellegű projektek, amelyeket szén-dioxid megkötésként ismerünk, általában vagy a kibocsátás forrásánál próbálják megfogni a gázokat, vagy a levegőből vonják ki őket. A SeaCURE különlegessége, hogy azt teszteli, vajon hatékonyabb lehet-e a szén-dioxid eltávolítása a tengervízből, mivel a vízben nagyobb koncentrációban jelen van, mint a levegőben.
A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögött lehet eljutni, ahol egy figyelmeztető tábla hirdeti, hogy „Óvatosan: Murénák harapnak”. Ennek oka, hogy a forradalmi projekt helyszíne nem véletlen. A tengerpart alatt egy cső kígyózik a kövek között, és a La Manche csatornába szívja a tengervizet, hogy aztán a parton feldolgozza. A projekt célja, hogy megvizsgálja, vajon a szén-dioxid eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a légkörben található klímaváltozást okozó gáz, a CO2 mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE a tengervizet feldolgozza, hogy eltávolítsa belőle a szenet, majd a megtisztított vizet visszapumpálja a tengerbe, ahol az újra képes lesz CO2-t magába szívni.
A Plymouth Marine Laboratory professzora, Tom Bell, akit a projekt bemutatására kértek fel, elmondja, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasabbá teszik. Ez elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gázhalmazállapotba kerüljön, és a légkörbe kerüljön. A professzor mosollyal mutat a „tengervíz-eltávolító” berendezésre, amely egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximális érintkezést biztosít a savas tengervíz és a levegő között. „Amikor kinyitunk egy szénsavas üdítőt, az habzik, ez a CO2 távozása” – mondja Bell. „Azzal, hogy a tengervizet nagy felületen eloszlatjuk, gyakorlatilag olyan, mintha egy italt a padlóra öntenénk, és hagynánk, hogy a CO2 gyorsan távozzon a vízből.” A levegőbe távozó szén-dioxidot elszívják, majd égetett kókuszhéjból koncentrálják, hogy később tárolhassák. A megtisztított tengervízhez alkáli anyagot adnak, hogy semlegesítsék a korábban hozzáadott savat, majd visszapumpálják a tengerbe.
Jelenleg a projekt által eltávolított CO2 mennyisége csekély, évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép bocsát ki az Atlanti-óceán átszelése során. Azonban a világ óceánjainak mérete miatt a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy a projektnek van potenciálja. A brit kormányhoz benyújtott javaslatukban a SeaCURE kifejtette, hogy a technológia potenciálisan hatalmas mértékben fel lehetne skálázni, hogy évi 14 milliárd tonna CO2-t távolítson el, ha a világ óceánjainak felszínén lévő víz 1%-át feldolgoznák. Ehhez azonban a teljes folyamatot megújuló energiaforrásoknak kellene működtetniük, például úszó napelemek segítségével.
A szén eltávolítása elengedhetetlen a nettó zéró kibocsátás eléréséhez, amely szükséges a további felmelegedés megállításához – mondja Oliver Geden, aki az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid megkötésének szakértője. A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és az Egyesült Királyságban a klímaváltozással kapcsolatos üvegházhatású gázok megkötésére és tárolására irányuló technológiák fejlesztésének részeként 15 pilot projekt közé tartozik.
A projekt környezeti hatásait is figyelembe kell venni. Bár a Weymouthban a csőből kis mennyiségben távozó alacsony szén-dioxid tartalmú víz várhatóan nem okoz problémát, a kutatók, mint például Guy Hooper, PhD hallgató az Exeter Egyetemen, arra figyelmeztetnek, hogy a tengeri élőlények számára a szén fontos szerepet játszik. A kutatások során a marine organizmusok alacsony szén-dioxid tartalmú víznek való kitettségét vizsgálják, hogy felmérjék ennek hatását. A kezdeti jelzések szerint a jelentős mértékű alacsony szén-dioxid tartalmú víz bevezetése hatással lehet a környezetre, de lehetséges, hogy olyan módszerekkel lehet ezt mérsékelni, mint például a víz előzetes hígítása.
Ezeket is érdemes megnézni
Az Apple-t büntetőeljárásra utalják lehetséges megvetés miatt
Aszteroida, amely az élet építőelemeit rejti, állítják a tudósok
