Dimbleby: A szabad piac öröknek tűnt, amíg Trump fel nem bukkant

Az 1974-es év emlékezetes volt, különösen a gazdasági válság idején, amikor az infláció folyamatosan emelkedett, és a kormány harcot vívott a szakszervezetekkel a munkavállalói bérekért. A kormány helyzete válságosnak tűnt: ha szembeszálltak volna a bányászokkal, az sztrájkokhoz vezethetett volna, amelyek leállíthatják az energiarendszert, de ha engedtek volna a követeléseiknek, az infláció még gyorsabb növekedéséhez vezetett volna. Ekkor jött a globális olajválság, amely váratlanul csapott le az ország gazdaságára, köztük Nagy-Britanniára is. A kormány háromnapos munkahétet vezetett be, ami gyakori áramkimaradásokhoz vezetett, és a lakosságot meglepte, hogy a kormány elvárta, hogy egyszerűen elfogadják ezt a helyzetet.

Ez az év volt az is, amikor elkezdtem bemutatni a BBC Panorama című aktuális politikai műsorát. Számos vitát folytattunk a gazdasági helyzetről, és az emberek különféle ötletekkel álltak elő, hogy hogyan lehetne megoldani a problémákat. Volt, aki azt javasolta, hogy a munkások irányításának visszavételéhez katonai puccsra lenne szükség. Ekkor jelent meg az a radikális ötlet is, amelyet a konzervatív politikus, Keith Joseph javasolt: a szabad piac elve. Ez azt jelentette, hogy Nagy-Britannia elhagyja a második világháború utáni konszenzust, amely szerint a kormánynak kell irányítania a gazdaságot, és helyette a piacokat szabadon kell hagyni, hogy azok a prosperitást és biztonságot hozzanak az országba. A nyolcvanas években, Margaret Thatcher kormányzása alatt, a szabad piac gyorsan átment a radikális gondolatból az új valóságba.

Thatcher kormányzása alatt a szabad piac népszerűsége egyre nőtt, és a gazdasági reformok, amelyek célja a privatizáció volt, szinte forradalmi változásokat hoztak. Az emberek számára lehetőséget adtak arra, hogy részvényesekké váljanak az állami vállalatokban. Például 1984 decemberében a British Telecom részvényeit a nagyközönségnek is eladták, és reggelre több mint kétmillió brit polgár lett részvényes. Thatcher felismerte, hogy a privatizáció nemcsak a kormányzati ellenőrzés megszüntetéséről szól, hanem arról is, hogy a brit embereket kapitalistákká alakítsák, így népszerűvé téve a kapitalizmust.

A nyolcvanas évek végére a változások mértéke lenyűgöző volt: 60 milliárd fontot gyűjtöttek össze az állami cégek privatizációjából, és körülbelül 15 millió brit lett részvényes. Ez nem csupán gazdasági átalakulás volt, hanem kulturális forradalom is. Az emberek újraértelmezték a pénzhez, a kormányhoz és saját magukhoz való viszonyukat. A Thatcher-kormány reformjai, mint a pénzügyi szolgáltatások 1986-os liberalizálása, lehetőséget adtak arra, hogy az átlagemberek is részesedjenek a korábban zárt pénzügyi világban.

Azonban nem mindenki támogatta ezeket a reformokat. A baloldalon sokan ellenezték azokat a reformokat, amelyek a társadalmi egyenlőséget csökkentették, míg a jobboldalon egyesek a reformok következményeit kritizálták. James Goldsmith, egy üzletember, aki hatalmas vagyont szerzett azzal, hogy olcsón megvásárolta a nehéz helyzetben lévő cégeket, figyelmeztetett arra, hogy a szabad piac rendszere súlyos hibákat hordoz magában. Goldsmith szerint a rendszer maximális profitot követelt, ami a munkaerő elbocsátásához és a munkahelyek külföldre költöztetéséhez vezetett, így a helyi közösségek összeomlásához.

A helyzet 2016-ban még drámaibbá vált, amikor Nagy-Britannia népszavazáson döntött az Európai Unióból való kilépésről. A kilépési szavazat aránya a legmagasabb volt azokban a közösségekben, amelyek úgy érezték, hogy a globalizáció nem működik az ő érdekükben. Goldsmith jóslatai tehát valóra váltak. A privatizációs ígéretek, amelyek alacsonyabb számlákat és jobb szolgáltatásokat ígértek, végül nem teljesültek. A Thames Water privatizációja után a cég adóssága megnőtt, míg a részvényesek osztalékokat kaptak, miközben a közszolgáltatások romlottak.

Ma a szabad piac rendszere új kihívásokkal néz szembe, és ezek a kihívások nem csupán a szocializmus híveitől származnak. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, aki a jobboldalhoz tartozik, szintén kritikát fogalmazott meg a szabad piac ellen, próbálva visszatérni a protekcionizmushoz. A szabad piac rendszere tehát nemcsak a baloldali kritikák célpontja, hanem a jobboldalon is komoly kérdéseket vet fel, amelyek megkérdőjelezik a kapitalizmus jövőjét. Az egyre növekvő feszültségek és a gazdasági átalakulás új megvilágításba helyezik a kapitalizmus és a szabad piac viszonyát a modern világban.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx2gey6pvddo