
A korszakalkotó kameratechnika, ami új életet lehel a fiatalokról szóló sorozatokba
A Netflix népszerű sorozata, az „Adolescence” egy olyan új filmes technológiai forradalmat képvisel, amely lehetővé tette, hogy a készítők egy sorozatot egyetlen folytatásban, egy „oner”-ben, azaz egyetlen felvételben rögzítsenek. Az első epizódokban látható izgalmas és intenzív jelenetek, mint például a rendőrségi razzia, amelyben egy fiatal fiú letartóztatása történik, tökéletes példái ennek az új megközelítésnek. Az epizód elején a nézők tanúi lehetnek, ahogyan a rendőrök betörnek egy házba, ami azonnal felkelti az érdeklődést. A drámai felvétel során a kamera folyamatosan követi a szereplőket, a feszültség fokozódik, ahogy a szituáció egyre kaotikusabbá válik.
Matthew Lewis, a sorozat operatőre egy nemrégiben adott interjúban elmondta, hogy öt évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna egy ilyen jelenetsort egyetlen felvételben rögzíteni. Az „Adolescence” négy, körülbelül egyórás epizódját teljes egészében egyetlen felvételben rögzítették, ami azt jelenti, hogy a kamera folyamatosan mozgott a karakterekkel, és ez a dinamikus stílus teljesen új élményt nyújtott a nézők számára. A technológiai fejlődés, különösen a könnyű, önstabilizáló kamerák megjelenése, forradalmasította a filmes ipart. Ezek a kamerák képesek alkalmazkodni a környezeti fényviszonyok drámai változásaihoz, lehetővé téve a zökkenőmentes felvételek készítését.
Például az „Adolescence” második epizódja végén a kamera gördülékenyen vált a kocsibelsőről az utcán való átkelésre, majd a közeli utcák fölötti repülésre, végül a földszintre. A váltás szinte észrevétlen, csak a legképzettebb szemek észlelik a minimális remegést a felvétel során. A DJI Ronin 4D, egy kis méretű, nagy felbontású kamera, amely több beépített érzékelővel rendelkezik a mozgás és a közeli tárgyak észlelésére, jelentős szerepet játszik a zökkenőmentes felvételek elkészítésében. Tim Palmer, a bostoni egyetem professzora és tapasztalt filmes, a felvételeket látva azonnal elismerte, hogy valóban egyetlen felvételben készültek. Megjegyezte, hogy a kamera technológia az utóbbi években jelentősen fejlődött.
A korábbi években a filmesek nehezen tudták megörökíteni a kórházi környezetek dinamizmusát. Palmer emlékszik, hogy 2014-ben a „Critical” című kórházi drámán dolgozott, amely hosszú felvételeket igényelt. Akkoriban a kamerák irányításához joystick-szerű vezérlőket használtak, amelyeket nem voltak elég pontosak a dinamikus mozgásokhoz. A stabilizáló eszközök, mint például a gimbalok, már évek óta léteznek, de a távoli vezérlés és a felvételek készítése mostanra vált igazán kifinomulttá. Az új kamerák beépített szűrőkkel és stabilizáló technológiával rendelkeznek, amelyek gombnyomásra aktiválhatók vagy deaktiválhatók.
A hosszú egyfelvételes jelenetek nem új keletűek a filmes világban. Az olyan filmek, mint a „Victoria”, amelyet 2015-ben mutattak be, szintén egyetlen felvételben készültek, bár a technológiai korlátok miatt ez akkoriban sokkal nehezebb volt. A rendező, Sturla Brandth Grøvlen hangsúlyozta, hogy az ő filmje valójában nem tartalmaz vágásokat. A Canon C300 kamerát használta, amely kiválóan alkalmas dokumentumfilmes munkákhoz. Az új technológiák, mint a Ronin 4D, azonban most már lehetővé teszik a filmesek számára, hogy még dinamikusabb és látványosabb történeteket meséljenek el.
A filmes ipar jövője szempontjából a könnyű és ergonomikus kamerák megjelenése jelentős hatással lehet a minőségre. A filmkészítők egyre inkább arra törekednek, hogy a történeteik még dinamikusabbak és érdekesebbek legyenek. Ugyanakkor a filmes szakemberek figyelmeztetnek arra, hogy a folyamatos egyfelvételes technika ne váljon pusztán egy trükké, amely a jó mesélést háttérbe szorítja. Palmer megjegyzi, hogy a nézők nem az egyfelvételes technika miatt ülnek le egy sorozat elé, hanem azért, mert a történet izgalmas és figyelemfelkeltő. Az új technológiák tehát nemcsak új lehetőségeket kínálnak, hanem kihívásokat is jelentenek a filmkészítők számára, hogy megtalálják az egyensúlyt a forma és a tartalom között.

