Indiai légicsapások – hogyan reagál Pakisztán? Négy fontos kérdés
Az indiai és pakisztáni feszültségek nemcsak a régió politikai stabilitását, hanem a globális biztonságot is fenyegetik, ahogy a legutóbbi események is jól mutatják. India nemrégiben egy drámai éjszakai hadműveletet hajtott végre, melynek során rakétákat és légi csapásokat indított kilenc helyszín ellen Pakisztánban és a Pakisztán által ellenőrzött Kasmírban. Az indiai kormány közleménye szerint a célpontok militáns állások voltak, amelyeket „megbízható hírszerzési információk” alapján választottak ki. A csapások mindössze 25 percig tartottak, az indiai idő szerint 01:05 és 01:30 között, és hatalmas robbanások zárták le az éjszakát, ami sok helyi lakost arra kényszerített, hogy felébredjenek az erős zajra.
Pakisztán hivatalosan csak hat helyszínről számolt be, amelyeket találatok értek, és azt állította, hogy öt indiai vadászgépet és egy drónt is lelőttek – ezt az indiai kormány nem erősítette meg. Az iszlámábádi hatóságok szerint a légicsapások és az ágyúzás következtében 26 ember vesztette életét, míg 46-an megsérültek a LoC-n, azaz a de facto határon. Ezzel párhuzamosan az indiai hadsereg arról számolt be, hogy 10 civilt öltek meg a pakisztáni tüzérség támadásaiban az indiai oldalon. Ez a feszültség fokozódása egy korábbi, halálos merényletet követően történt, amely turistákat ért Kasmírban.
India világos bizonyítékokkal rendelkezik, amelyeket a pakisztáni területen működő terroristák és külső szereplők közötti összefüggésre alapoz, amit Pakisztán határozottan tagad. Az iszlámábádi vezetés azt is hangsúlyozta, hogy India nem szolgáltatott meggyőző bizonyítékot a vádak alátámasztására. Az indiai hadsereg korábban is végrehajtott hasonló „sebészeti csapásokat”, például 2016-ban, amikor 19 indiai katona életét vesztette Uri területén, vagy 2019-ben a Pulwama merénylet után, amely 40 indiai paramilitáris katona halálát okozta.
A legfrissebb légicsapások során India három jelentős pakisztáni militáns csoport, a Lashkar-e-Taiba, a Jaish-e-Mohammed és a Hizbul Mujahideen infrastrukturális létesítményeit célozta meg. Az indiai kormány szerint a támadások célpontjai között szerepelt a Bahawalpurban található Jaish-e-Mohammed központ, amely 100 kilométerre található Pakisztán belsejében, valamint több tábor Sialkotban, mindössze 6-18 kilométerre a határtól. A szakértők kiemelik, hogy India most egy sokkal szélesebb körű válaszlépést tett, mint korábban, amely számos militáns csoportot céloz meg egyszerre.
Ajay Bisaria, India volt pakisztáni nagykövete, a BBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy India a „Balakot plusz” válaszlépésre törekedett, amely célja a visszatartás megerősítése volt. Szerinte ez a támadás pontosabb és látványosabb volt, mint a korábbiak, és így Pakisztán számára nehezebb tagadni a történteket. Az indiai források hangsúlyozzák, hogy a légicsapások célja a visszatartás újbóli megszilárdítása volt, mivel a 2019-ben elért állapotok már elavultnak bizonyultak.
A szakértők egyetértenek abban, hogy Pakisztán válasza elkerülhetetlen, és a diplomáciai erőfeszítések kulcsszerepet játszanak a feszültségek kezelésében. Umer Farooq, iszlámábádi elemző szerint a pakisztáni közvélemény érzékeny a katonai fellépés iránt, különösen a jelenlegi politikai helyzetben, ahol a legnépszerűbb vezető a börtönben van. Ebből fakadóan, ha a közvélemény a közép-punjabi területeken ellenségesebbé válik, a katonai vezetésnek nyomás alá kell kerülnie, hogy reagáljon az indiai támadásokra.
Bár a helyzet rendkívül feszült, van némi remény a de-eszkalációra. Christopher Clary, a New York-i Albany Egyetem politológusa megjegyzi, hogy a közelmúlt eseményei alapján a diplomáciai csatornák végül hozzájárulhatnak a konfliktus csillapításához. Ugyanakkor a konfliktus eszkalációjának kockázata továbbra is magas marad, ami a legveszélyesebb India és Pakisztán közötti válságnak tekinthető a 2002 óta eltelt időszakban.
Ezeket is érdemes megnézni
India és Pakisztán feszültségcsökkentési lehetőségei
Kék Eredet legénysége biztonságban tért haza az első női űrrepülés után
